kontyos réce

Hazai elterjedés
Kisszámú fészkelő, átvonuló és telelő faj. 1980-ig mindössze 3 hazai fészkelését bizonyították: 1965-ben a Vitnyédi erdőben, 1973-ban Hódmezővásárhelyen, 1980-ban a Leveleki-víztározón. Az 1980-as éveket követően megindult fészkelőterületének terjeszkedése, előbb a Dunántúlon, majd eseti jelleggel az Alföldön is. Fészkelése ismert a Kis-Balatonról, a Rába-mentéről, a Ferencmajori-halastavakról, a Mezőföld több vizes területéről, de jelezték költését a Hortobágyról is. A sűrű part menti növényzettel, szigetekkel rendelkező állóvizeken fészkel. A 20. század közepén őszi és tavaszi vonulása a Dunántúlhoz, annak nagy tavaihoz volt köthető. Az 1986–1992 közötti számlálások szerint az őszi és tavaszi vonulás során a Dunántúlon jelent meg a nagyobb része. Bankovics (1985) 2500–4100-as állománynagyságot közölt, de Keve (1968) is gyakran figyelt meg Keszthelyen több százas, esetenként ezer példány feletti csapatokat. A 2005–2018 közötti novemberi, teljes Balaton és a környéki halastavak, berkek területén végzett szinkronszámlálásokon is ezres csapatai jelentek meg, ami országos viszonylatban is kiemelkedik. Az elmúlt két évtized vizsgálatai kimutatták, hogy a Dunántúl szerepe – a Duna egyes szakaszai révén – télen is kiemelt fontosságú, illetőleg igazolták egyes fészkelőhelyeknek a vonulásban betöltött jelentős szerepét is. Az állandó édesvizű tavak és halastavak is preferált élőhelyei.

Időbeli előfordulás
Egész évben megfigyelhető. Megfigyelési valószínűsége januártól fokozatosan csökken a költési időszakig. Évente egyszer költ, a tojásrakás májusban történik. Megfigyelési valószínűsége augusztustól decemberig fokozatosan nő. Vonulás során a vízimadár-szinkron területeken állománydinamikájára egy decemberi és egy jóval kisebb márciusi maximum a jellemző. A kora őszi minimum augusztusra, a tavaszi minimum áprilisra esett, mindkettő a kisszámú fészkelőállomány egyedeiből áll.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években 80–100, 1997–2002 között 30–70, 2000–2012 között 70–100, 2013–2018 között a nemzetipark-igazgatóságok felmérései alapján 5–50 párra becsülték.

Természetvédelem
Fészkelőhelyének védelme és kialakítása, valamint a nyugalom biztosítása (pl. vízivad-kíméleti területek) elégséges hazai állományának megtartásához.

Forrás: Faragó S. 2022. Kontyos réce. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 116–117.